1. rész, amiből kiderül, hogy melyik Budapest leginkább mediterrán hangulatú utcája, hogy milyen szobrot nem tennének ki egy játszótérre, és hogy vannak-e még pihenőpadok a Bolyai utcában.
Lapozzuk hát fel útikönyvünket az első oldalon, és kezdjük az 1. sorszámú kirándulással: Margit híd – Gül baba türbéje – Margit híd. Ez az útvonal még egy kezdő turistának is kevés, ezért csapjuk is hozzá mindjárt a 4. sz. útvonalat: Margit híd – Rózsadomb - József-hegy - Zsigmond tér.
Akkor: A Margit híd budai hídfőjénél lévő parktól indulunk.
Most: Mivel a 4-es/6-os villamos peronjának híd felőli vége le van zárva, értelmetlen dolog lenne innen leballagni a Duna mellé, majd vissza, így kis csúsztatással rögtön a Frankel Leó utcában kezdünk.
A villamostól jobbra átmegyünk a zebrán, és máris ott vagyunk az utca elején, egy kis téren. Négy kis pad vár, a terecske végén két aranyos szobor egy fiút és egy lányt ábrázol. (2. kép) A terecske innenső végén aluljáró van. Elindulva az utcán (esetleg a nagyon kezdők rövidke pihenőt beiktathatnak a padokon ) jobb oldalon hamarosan feltűnik egy hosszú épület, sok egymás melletti apró háromszögletű háztetővel. Innenső oldalát befutotta a növényzet, (talán borostyán?) a sarkában patika. Vele szemben kis tér egy szocreál szoborral, ami feltehetően anyát ábrázol gyermekkel. (3. kép) A hosszú épület a Budai Irgalmasrendi Kórház. A kórház eredetileg 1815-ben kezdett működni, mint férfiak számára alapított kórház, jelenlegi épületébe 1903-ban költözött, nevéhez híven az irgalmasok alapították.
Átmegyünk a kis téren balra, és rövidesen egy többes kereszteződéshez érünk, amiből balra indul fel a Gül baba utca. (4. kép) 
Elég meglepő, hogy a hagyományos budapesti utcaképből egyszer csak meredeken felfelé kiágazik ez a kis utca. Igazi középkori (egyesek szerint mediterrán) hangulata van még akkor is, ha a házai közül a legidősebb is csak a barokk korból származik. (5. kép) 
Az 5. számú ház nem védett barokk műemléke azonban mára gyakorlatilag romhalmazzá vált. (6. kép). Az útikönyv szerint a 23-as ház copf stílusú. Ha a házak számozása szabályos (és miért ne lenne az), akkor a 21-es után a 23-as jön. Ezt azért kell leszögezni, mert az utcában a házak számozása finoman szólva is hiányos, így az 5. számú házat is ezzel a módszerrel lehetett megtalálni. A 23-as is így lett meg, de sajnos már nem copf, hanem újabb stílusú, azaz a szintén nem védett műemléket azóta már lebontották/beépítették egy új épületbe.
Az utca vegyes képet mutató házai ellenére is hangulatos. Csak azokat a macskaköveket szedné fel valaki… Az autók nem tudnak megfordulni benne, annyira szűk, így ha felmész, csak farolva tudsz lejönni, ugyanis más kijárat nincs. Az utca végén lépcsősor vezet fel, ahol néhány lépés után balra látunk egy autóparkolót. Ezen keresztül jutunk a türbéhez. (7. kép)
A türbe a Türbe téren áll. Sajnos, csak 10 órakor nyit, így meg kell elégedni a kívülről való szemrevételezéssel. Talán a forró nyár miatt, de a rózsák elég kókadtak voltak. Viszont látszik, hogy türbe körüli kertet alapvetően szépen felújították. Talán a sok mohamedán zarándokra számítottak, amikor kávézót létesítettek mellette, ugyanis Gül baba türbéje az egyetlen nyugati világbeli mohamedán zarándokhely. A számítás nem jöhetett be, mert a kávézó eladó. A türbe mellett egy jó kis kilátóterasz van, ahonnan be lehet látni a türbe udvarára is. Aki magára a türbére nem kíváncsi, ennyivel meg is elégedhet. Érdekes módon a képen is látható oszlopsor engem valamiért ókori római villákra emlékeztet. (8. kép) A kilátóterasznál látható maga Gül baba is szoborba öntve. Szintén még a teraszról remek kilátás van a Gül baba utcára – felülről. (9. kép)
Az autóparkolóhoz visszamenve, és balra kanyarodva a Vérhalom utca elvezet az abba betorkolló Apostol utcába. Szemben vele a tábla egy „magaslaton”: Mansfeld Péter park, és egy országzászló rúdon. (10. kép) Kicsit megyünk balra az Apostol utcában, majd átvágunk rajta, mivel szemközt egy lépcső vezet fel. Felérve a széles lépcsőn egy kis „gyalogút” szerű járda vezet balra. Érdemes rajta menni pár lépést, mert aki csak a Duna felől szokta látni a Várat, az most innen egészen érdekes szögben láthatja. Ezután egy keskenyebb lépcső vezet feljebb, egészen a lentről látott „magaslatig” azaz a Mansfeld parkig. Ez a kis park remek kilátóhely, még néhány szék is ki van helyezve (11. kép). 
Az útikönyv szerint itt lehettek valaha a Kálvária kápolna romjai. A 82-es útikönyv szerint játszótér épült a helyén, ma pedig a park van, szoborral. Annyi bizonyos, ezt a szobrot nem tették volna ki a játszótérre… (12. kép) A park névadója az 1956-os forradalom egyik alakja. 2008-ban nevezték el róla a parkot.
A tér túlsó felén hasonlóan keskeny lépcső vezet lefelé, egyenesen a Bolyai utcába, amiről útikönyvünk azt írja, hogy „fasoros, pihenőpados”. Mióta szinte már mindenkinek van autója, az itt lakók (vagy az önkormányzat) úgy gondolhatta, az emberek már nem olyan fáradtak, ezért padok már nincsenek, meg különben is: kell a hely az autóknak, ahogy a képen is látszik. (13. kép) 
Az utca egyébként kellemesen árnyékos, mert a fák hálistennek még meg vannak. Az utcában még mindig megtalálható a Budai Gyermekkórház, és már majdnem az utca végénél vagyunk, amikor rátalálunk az útikönyvben jelzett „érdekes kör alakú kapura és kerítésre”. Úgy látszik, a kaput és a kerítést azóta már felújították, de még mindig kör alakú és még mindig érdekes. (14. kép) Az utca legvégén belátni egy udvarra, aminek a közepén egy kis minikastély szerű épület áll. Az udvarra azért látni be, mert nyitva a kapu, ugyanis a minikastélyt éppen felújítják. Szorgos kopácsolás zaja hallatszik. Befordulva az utca végén jobbra, a kerítésre fel van aggatva egy tábla, miszerint az óvoda kastélyépületének felújításán dolgoznak itt éppen. Reméljük, szép lesz.
Ahogy az útikönyv írja, a Bolyai utcából jobbra kell lefordulni, de csak pár lépést kell menni, és a másik oldalon már indul is az emelkedő Berkenye utca. Ez egy teljesen hétköznapi utca, eltekintve a közepe táján álló, az előbbi minikastélynál némileg nagyobb nemolyanmini-kastélytól, mely egy szépen rendezett park közepén áll. Valaha itt lehetett az útikönyvben említett EAK nagykövetség. Ma a Vöröskereszt- és a Vörös félhold közös központja. (15. kép)
A Berkenye utca végén jobbra kell fordulni a Pajzs utcába, aminek a végén lépcsőn jutunk fel a Vérhalom térre. Az innen továbbvezető utat, mely a Józsefhegyi-kilátóhoz visz, az 1. séta 2. részében írom le.
Az 1. séta teljes hossza kb. 4,1-4,2 km
Eddig megtett út: kb. 1,9-2 km, lásd az alábbi térképen, ahol a pöttyös a buborék a kiindulópont, a nempöttyös a végpont, a gombostűfejek pedig a látnivalók:
1. séta nagyobb térképen való megjelenítése
Utolsó kommentek