Egyesek szerint nem sokat. Ők azok, akik a piros hátizsákot már legalább 1 éve nem vették meg. A piros hátizsákkal ugyanis először tavaly nyáron találkoztam. Akkor feketét vettem, mert a fekete minden színhez passzol.
Hallottatok már olyan esetről, amikor egy csúnya kutyust, cicust senki nem visz el a menhelyről, senkinek sem kell? A piros hátizsák pont olyan szomorú volt, mint ezek a kutyusok és cicusok. Aztán egyszer csak jön valaki, aki megszánja őket, és elviszi. Ez a valaki most én voltam. Idén újabb hátizsákra volt szükségem. A már bejáratott boltba mentem vissza. A piros hátizsák ugyanúgy szomorkodott a sarokban, mint tavaly ilyenkor. Megesett rajta a szívem.
Remélem, most, hogy kiszabadítottam az Ázsia Center rabságából, értékelni fogja a szabadságot, és legalább annyira élvezni fogja a sétákat, kirándulásokat és túrákat, ahová majd eljön velem, mint ahogyan én élvezem őket.
A próbaút nagyon tetszett neki. :) (1. kép)
Utolsó kommentek