piros hátizsák

2. rész: Amiből kiderül, laknak-e emberek a Kavics utcában és megtudjuk, mi volt Taki bácsi véleménye egyes múlt rendszerbeli politikusokról.

Az 1. kirándulást a Pajzs utcában szakítottuk félbe, amikor a lépcsőkön felmásztunk a Vérhalom térre. A téren, két dézsa közt vezető úton, bepillantást nyerhetünk egy játszótérre, de ha jobbról megyünk el tér mellett, a látvány még szebb.  A tér végén az Áfonya utcán haladunk tovább, ami az útikönyvünk szerint „enyhén emelkedő”. És tényleg az. A végén jobbra kell fordulni, és már látszik is kirándulásunk kettes számú attrakciója, a József-hegyi kilátó. (16. kép) Ezt a kilátót nem olyan sokan ismerik. Nem annyira népszerű, mint az Erzsébet-kilátó a János-hegyen, vagy mint az Árpád-kilátó a Látó-hegyen, pedig többet érdemelne, mert szinte közvetlenül a Duna-parton van. Érdekessége, hogy a Szemlő-hegyen van, aminek a valamikori német neve valóban József-hegy volt, de az 1847-es dűlőkeresztelő idején mégis Szemlő-hegynek nevezték el, mert Buda visszafoglalásakor a tüzérek innen szemlélődtek. A kilátón – mely a Vízművek tulajdona, és ami egy víztározón létesült – azonban rajta ragadt a József-hegyi név.

A kilátó alatt az útikönyv szerint valaha nem csak park, de büfé is volt, majd „szépen rendezett terület” lett. Mára maradt pár régimódi pad, bokor és fű. (17. kép) A kis területet megkerülve a túloldalán a jó szemű kiránduló egy kis gyalogösvényt vesz észre. Budapestben az a jó, hogy, azon kevés (fő)városok közé tartozik, ahol a város legközepén kis gyalogutakra lehet bukkanni, legalábbis amíg ezeket is be nem építik. (18. kép) Mintha a város szélén lennénk. A gyalogösvény bal szélén áll irigységünk egyik tárgya, egy régies ház, ahonnan az egyik legpazarabb kilátás nyílik a Hármashatár-hegyre és észak-Budapestre. Lám, lám, a Rózsadombot (bár ez már inkább a széle annak, sőt inkább már a Szemlő-hegy), nem csak újgazdagok lakják. Az ösvényen kimegyünk a meredély széléig. Megéri, mert nagyon szép a kilátás a Hármashatár-hegyre. (19. kép) Visszatérve, a kilátó alatti terület bal szélén, rögtön a kilátó alatt van egy kis romantikus felfelé vezető lépcső. Fel is megyünk rajta, majd a tetején visszafordulunk, mert zsákutca. Megkerüljük a bokrokat, és a járda felőli főlépcsőn megyünk fel, aminek két ága van. A kilátóra jól karbantartott csigalépcső visz fel.

Az útikönyv szerint a József-hegyi kilátó a kezdő kirándulók alfája, mert a tetejéről remekül lehet látni Budapest minden hegyét, így jól segíti a tájékozódást. Az útikönyv szerint a következő hegyeket lehet látni innen, a Gellért-hegytől kezdődően: Gellért-hegy, Sas-hegy, Martinovics-hegy, Szabadság-hegy, Hármaskút-tető, János-hegy, Nagy-Hárs-hegy, Látó-hegy, Hármashatár-hegy.

Vegyük sorba, mi van meg ebből. Gellérthegy: pipa, Sas-hegy: pipa, a kettő közti Kamaraerdő: pipa. Innentől viszont a János-hegyig nincs pipa, mert két rusnya háztető tökéletesen takarja a kilátást. A János-hegy a következő objektum, ami látszik, (20. kép), alatta a fehéres folt a Tündér-szikla. A hegyre vezető nyílegyenes bevágás a Libegő pályája. Mellette látszik a Hárs-hegy, aztán megint háztetők, végül a növényzet takarja el a kilátást. Ugye milyen jó, hogy a lenti meredély széléről megnéztük a Hármashatár-hegyet? Persze a pesti oldalon is van nézelődnivaló: Országház, Bazilika és a többi kötelező elem.

Ezen a videón jól látszik, hogy a két ronda ház már a 80-as években is megvolt, sőt, Taki bácsi jóvoltából azt is megtudjuk, ki építette. Mindenesetre ekkoriban a növények még nem takarták ki a Látó-hegyet és a Hármashatár-hegyet se.

A kilátóról a lépcső másik karján jövünk le, (21. kép) és haladunk tovább a Józsefhegyi úton. Valami rejtélyes oknál fogva, nemsokára egy útzárhoz érünk, autók nem mehetnek tovább. Egy nagy kanyart ír itt le az út, követni kell egészen addig, míg jobbra benézve egy elágazásban meg nem pillantjuk a Csejtei utca tábláját. Ezen az utcán végigmenve utunk a Szeréna útba torkollik, melyet sok jómódú család lakhat, mert majd’ minden második házban fúrnak, faragnak, kopácsolnak, állványoznak és keverik a betont. Megy a felújítás, építkezés ezerrel. Alig lehetett olyan képet csinálni, amin ne lett volna rajta egy sárgamellényes jómunkásember.

Az útikönyv szerint a Szeréna út bal oldalán egy felhagyott, nagy kőbánya felett haladunk, ahonnan remek a kilátás a Dunára és a Margit-szigetre. Ez mára már csak részben igaz. A kőbányát feltöltötték, és a helyére társasházakat építettek, amikből azonban még mindig valóban remek kilátás nyílik a Dunára és a Margit-szigetre. (22. kép)

Az útikönyv instrukciói szerint addig haladunk a Szeréna úton, míg a bal oldalán el nem érjük a hangulatos Józsefhegyi lépcsőt. A lépcső bal oldalán egy gyermekotthon van, illetve a helyszíni tapasztalataim alapján (23. kép), remélem, hogy inkább csak volt. A lépcsőn leérve egy újabb, a Józsefhegyi lépcsőre merőleges lépcsőn találjuk magunkat. Nagyon romantikus és természetközeli, hiszen két oldalán fák adnak árnyékot, madarak csiripelnek és vízcsobogás is hallatszik, bár ez csak a ciszternából jön, de kis képzelőerővel patak mellé képzelhetjük magunkat. (24. kép) A lépcsőn balra indulunk el, lefelé. Jobbra és balra rövid lépcsők ágaznak ki, amik egy-egy kerítéskapuhoz visznek fel, és ekkor jövünk rá, hogy ez a keskeny lépcső nem egyszerűen lépcső, hanem utca, méghozzá Kavics nevezetű, és itt bizony, - szinte egy erdőben, - emberek laknak. Véleményem szerint nyáron még csak-csak ellaknék itt, de télen…

A lépcső aljára érve már látni és hallani a Frankel Leó utat és forgalmát. A Frankel Leó utcában (legalábbis azon a részén, amit belátni) keverednek a régi és a mai építészeti stílusok.

Az úton jobbra nézve látjuk a Császár-uszodát, és az útikönyv szerint szintén jobbra van a Lottóház is. Az úton balra fordulunk, és néhány háztömb után meglepő módon a Lottóház feliratot találjuk az egyik ház falán. A Lottóházakat azért építették, és azért is Lottóház a nevük, hogy a bennük lévő lakásokat kisorsolják a lottón játszók között. Több helyen is van Lottóház a városban, például a Corvin-negyednél (lánykori nevén Ferenc körút) is. Az utca túloldalán látunk egy zsinagógát is. Innen tovább megyünk egészen addig, míg a szerintem nagyon pofás és jóarányú Zsigmond térre jutunk, ahol buszra vagy villamosra szállva elindulunk hazafelé. (25. kép)

A Zsigmond térről több további séta fog kiindulni, ezért a tér látványosságainak megtekintésére akkor kerül majd sor.

Az 1. séta teljes hossza mintegy 4,1-4,2 kilométer.

A teljes 1. séta térképen (kék az első rész, piros a második rész; pöttyös buborék a kezdőpont, sima buborék a végpont, a színes gombostűfejek a látnivalók):

Az első séta első részének részletes leírását itt találod: piroshatizsak.blog.hu/2011/07/12/1_seta_margit_hid_gul_baba_turbeje_rozsadomb_jozsef_hegyi_kilato_zsigmond_ter

Teljes 1. séta nagyobb térképen való megjelenítése